Becsomagolnám ezt a pillanatot, hogy örökké tartson, hogy ne fogyjon el a mosolyom, hogy ne szakadjon meg a most. Félek a szakadástól. A hirtelen töréstől, hogy csak elröppenő illúzió. Pedig halkan kuncogok, ráncok feszülnek a szemem sarkában, egymásnak dörzsölöm a lábam a zokniban és felhúzom mellkasig, hogy el ne szökjön belőlem ez az érzés. Legalább csak ma estére ne.