Jó lenne hinni, hogy a félbehagyott beszélgetéseknek igen is van folytatásuk. Hogy nem apadnak el. folytatódnak ott, ahol pontot tettem a mondatom végére és, hogy valójában csak egy szempillantásnyi szünetet tartottunk. Hogy az órák nem fonódnak napokká. Minden olyan egyszerű lenne, ha a problémák tengerében becsukott szemmel úszkálnék. Ha nem próbálnám meg kinyitni a szemem. Csak vakon átevickélnék egyik partról a másikra. Kihalászhatsz. Aztán kívánhatsz hármat. De ne legyen vég. Ne dobj vissza. Vigyél magaddal! Unalmas lennék és szürke? Hát fess meg! Színezz ki vagy rajzolj körbe! Mit bánom én... mert egyedül nem megy.