Fekszel a sötétben. Csak te és ő, akinek a kezébe adtad az egész életed. Kezed lágyan a mellkasára csúszik, érzed a nyugodt szívdobbanásait, a bőre melegét. Átkarol, és gyengéden megpuszil. Megnyugszol. Az idő megállt, mindketten a pillanatnak éltek. Azt kívánod, bárcsak sose érne véget. Hiszen olyan kevés az ilyen tökéletes pillanat... Együtt a takaró alatt, két szerelmes szív egy ütemre dobban. ♥
2013.01.01.